A tüskétlen kaktuszok különleges világa

Ezek a növények főként Mexikó száraz, sziklás vidékeiről származnak, ahol a túléléshez nem a tüskék, hanem a rejtőszín és a lassú növekedés jelentette az evolúciós előnyt.

A tüskétlen vagy majdnem tüskétlen kaktuszok közé több különleges nemzetség is tartozik, például a Lophophora, Ariocarpus, Obregonia és Strombocactus. Ezek a növények a kaktuszgyűjtők körében igazi ritkaságnak számítanak.

Miért nincsenek tüskéik?

A kaktuszok tüskéinek több funkciója van: védelem a növényevőkkel szemben, árnyékolás, valamint a párologtatás csökkentése. Egyes fajok azonban más túlélési stratégiát választottak.

A mexikói mészkőhegységekben élő fajok sokszor szinte teljesen a talajszintben lapulnak, színük pedig a környező kövekhez hasonlít. Ez a kőutánzó álcázás hatékony védelmet jelent az állatok ellen, így a tüskék szerepe kevésbé fontos.

A legismertebb tüskétlen kaktuszok

Peyote  - Lophophora williamsii

Az egyik legismertebb tüskétlen kaktusz. Kis, lapított, kékeszöld gömb alakú növény, amely több bordából álló párnákat képez. Nagyon lassan nő. Apró kis szőrcsomók jelenhetnek meg rajta itt-ott. Maximális mérete: átmérő 12,5cm, magassága 7,5 cm. Virágai rózsaszínek, vagy fehérek némi rózsaszínnel, nyáron nyílnak.

Fent: Lophophora williamsii. Nálunk 3 méretben is megtalálható, itt meg is vásárolhatod.

A növény Mexikó és az Egyesült Államok déli részének sivatagos területein őshonos. Különlegessége a rózsaszínes virág, amely a növény tetején jelenik meg. A peyote kulturális és történelmi jelentőséggel is bír, mivel egyes őslakos kultúrák vallási szertartásokban használták.

A „sziklának álcázott” kaktuszok

Az Ariocarpus fajai a kaktuszvilág legkülönlegesebb növényei közé tartoznak. Háromszög alakú, vastag levelekhez hasonló gumóik vannak, amelyek rozettát alkotnak.

Fent: Ariocarpus fissuratus kicsi és nagy méretben. Itt meg is vásárolhatod.

A növények nagy része a talajba süllyedve él, így természetes élőhelyén szinte észrevehetetlen. Virágaik viszont feltűnőek: általában rózsaszín vagy bíbor színűek, és ősszel jelennek meg.

Az Ariocarpusokról már bővebben is írtam, itt olvashatsz róluk. Itt megnézheted a gyönyörű virágjaikat is.

Articsóka formájú különlegesség - Obregonia denegrii

Az Obregonia denegrii egyetlen fajból álló nemzetség. Nevét egy mexikói botanikusról, Álvaro Obregónról kapta.

A növény megjelenése különösen érdekes: spirálisan rendezett gumói miatt egy articsókára emlékeztet. A növény közepéből fehér virágok jelennek meg, amelyek gyakran nagyobbak, mint maga a kaktusz.

Mexikóban őshonos, és körülbelül 1000 méteres tengerszint feletti magasságban fordul elő természetes élőhelyén. Kis termetű kaktusz, amelynek lapított, gömb alakú szára van. A szárat háromszög alakú, spirálisan elrendezett gumók borítják, így a növény fordított tobozra emlékeztet, gyapjas csúccsal.

Közeli rokonságban áll az Ariocarpus nemzetséggel, és saját, egynemű (monotípusú) nemzetségének egyetlen képviselője.

A szára szürkészöldtől sötétzöldig változhat, és akár 15 cm átmérőjűre is megnőhet. A nyár folyamán a növény sűrű, gyapjas csúcsából bontja ki fehér, tölcsér alakú, nappal nyíló virágait, amelyek körülbelül 2,5 cm átmérőjűek. 

A Obregonia denegrii valójában nem teljesen tüskétlen, mert az areolákban általában néhány nagyon rövid, finom tüske megjelenik. Ezek azonban:

• nagyon aprók és hamar lehullanak,
• gyakran alig láthatók,
• a növény összképét tekintve szinte sima felületűnek tűnik.

A termései húsosak, ehetőek, fehérek és körte alakúak, a gyapjas központban rejtve fejlődnek ki.

Fent: Obregonia denegrii kicsi és nagy méretben. Itt meg is vásárolhatod.

Strombocactus disciformis - geometriai műalkotás

A Strombocactus disciformis egy apró, lassan növő kaktusz, amely jellegzetes piramis alakú gumókból épül fel. Ezek a gumók szinte matematikai pontossággal rendeződnek a növény felszínén. Bár a növény areolái képesek tüskéket fejleszteni, ezek általában nagyon aprók vagy hiányoznak, ezért a növény szinte teljesen simának tűnik.

Nevének jelentése „korong alakú”, és a növény szárának formájára utal. A Strombocactus disciformis Mexikóban őshonos. Természetes élőhelyén szinte függőleges, mállott mészkősziklákon fordul elő, 1000–1600 méteres tengerszint feletti magasságban, főként Guanajuato, Querétaro és Hidalgo államok területén.

A Strombocactus disciformis egy ritka kaktuszfaj, amelynek karórépaszerű gyökere és kisméretű szára van, amit átfedő, spirálisan elrendezett gumók borítanak. A természetben a szár korong alakban lapul a talajhoz, részben a földbe süllyedve növekszik. Cserépbe ültetve viszont inkább majdnem gömb alakú, enyhén besüppedő csúccsal.

A színe kékeszöld, enyhe szürkés árnyalattal, és akár 8 cm magasra, 9 cm átmérőjűre is megnőhet. A sörtés tövisek ívesek, a végeik sötétszürkék, az alapjuk világosszürke, és akár 2 cm hosszúra is megnőhetnek. Az areolák a gumók tompa végén helyezkednek el, és általában 4–5 tövist viselnek, amelyek néhány év után lehullanak.

Tavasztól nyárig a növény fehér vagy krémszínű, tölcsér alakú virágokat hoz, amelyek a legfiatalabb areolákból, a szár csúcsán fejlődnek ki. A virágok több napig nyitva maradnak, és akár 3,5 cm átmérőjűek is lehetnek. A barna termések megnyúltak, kb. 0,7 cm átmérőjűek, és hosszanti irányban felrepedve szabadítják ki az apró, vörösesbarna magokat.

Fent: Strombocactus disciformis. Ugye, milyen tökéletes a formája? Itt meg is vásárolhatod.

Astrophytum

Az Astrophytum nemzetség több faja is tüskétlen.

A legismertebb a Astrophytum asterias, amely teljesen sima, lapított gömb alakú kaktusz. A felszínét apró fehér pontok (trichomák) borítják, amelyek csillagos mintázatot adnak a növénynek. Nagy, sárga virágai a növény közepéből nyílnak.

Papsüvegkaktusz, papsapka - Astrophytum myriostigma

Ez az érdekes megjelenésű növény kissé gömbölyded, bordákkal tagolt kaktusz. Tövisek általában nem borítják, fehér vagy vöröses pamacsokat találunk a bordák felületén. A nyár elején hozza 5-6cm átmérőjű, sárga virágait.

Fent: Papsapka, Papsüvegkaktusz 'nudum'- Astrophytum myriostigma var. nudum Itt meg is vásárolhatod.

Blossfeldia

A Blossfeldia liliputana a világ legkisebb kaktuszfaja.

Ez a növény szinte teljesen sima felületű, tüskék nélkül. Apró, lapított testű növény, amely a sziklák repedéseiben él Dél-Amerikában. Virágai a növényhez képest meglepően nagyok és fehérek.

Gondozásuk röviden

A tüskétlen kaktuszok általában lassú növekedésű és érzékeny növények, ezért tartásuk egy kicsit több odafigyelést igényel.

Fontosabb igényeik:

• nagyon jó vízáteresztő talaj (ásványi kaktuszkeverék),
• sok fény, de nyáron néha enyhe árnyékolás,
• mérsékelt öntözés a növekedési időszakban,
• hűvös, száraz teleltetés (5–10 °C körül).

A legtöbb faj rendkívül lassan nő.

A gyűjtők kedvencei

A tüskétlen kaktuszok különleges megjelenésük és ritkaságuk miatt a kaktuszgyűjtők egyik legkeresettebb növényei. Sok faj a természetben veszélyeztetett, ezért különösen fontos, hogy a növények kertészeti szaporításból származzanak.

Ezek a növények jól mutatják, mennyire sokféle formát hozott létre az evolúció a sivatagokban: a kaktuszok világa nemcsak tüskés oszlopokból áll, hanem finom, szoborszerű, szinte tüskétlen növényekből is, amelyek a természet apró mesterművei. 

Levélkaktuszok

A levélkaktuszok is a kaktuszfélék családjába tartoznak (Cactaceae), és többnyire tüskétlenek vagy nagyon kevés tüskéjük van. Mégis külön említem őket, mert egészen más életmódú kaktuszok, mint a korábban említett sivatagi fajok (pl. Ariocarpus vagy Lophophora). A levélkaktuszok többsége epifita, vagyis természetes élőhelyén fákon vagy sziklákon él a trópusi erdőkben. Száruk lapos, levélszerű, innen ered a nevük. A tüskék ezeknél sokszor teljesen hiányoznak vagy nagyon aprók.

Ide tartoznak például:

• Epiphyllum (halcsont kaktusz, karéjos kaktusz)
• Disocactus (pl. korbácskaktusz)
• Schlumbergera (karácsonyi kaktusz)
• Rhipsalis (vesszőkaktusz, botkaktusz)